A bevontelektródás kézi ívhegesztés hőforrása egy zömében nemfémes bevonattal ellátott, rövid fémelektróda és a munkadarab felülete között létesített villamos ív. Hegesztés közben a bevonatból a védelemhez szükséges gáz és salak képződik. Hozaganyagként maga a maghuzal szolgál, de kisebb-nagyobb mennyiségben a bevonatból is kerülnek fémötvözők a hegfürdőbe. Az ívet az elektróda tárgyhoz érintésével létesítjük. A rövidzárlat felhevíti az elektróda csúcsát, majd az ív meggyullad és önmagát fenntartó folyamat révén állandósul. Az ív hőjének hatására a maghuzal közepes vagy nagy átmérőjű cseppek formájában leolvad. A cseppek (főleg rövid ívhossz és nagy cseppátmérő esetén) rövidzárlatokat is okozhatnak. A nemfémes bevonat hevítése közvetett, a benne található anyagok elégése vagy megolvadása lassabban következik be, így jellegzetes kúpos bevonatvég jön létre. A bevonatkúp javítja az ív védelmét és csökkenti a fröcskölést, ugyanakkor a már használt elektródával csak úgy tudunk ismételten ívet gyújtani, ha a bevonatkúpot előzetesen letörjük. A csepp, a hegfürdő és a varrat védelmét a bevonatból olvasztás révén létrejövő salak teszi teljessé.

Alkalmazási paraméterek: